Életem során kevés módszer segítette annyira a munkámat, mint az agilis módszertan és a hozzá tartozó becslési eszközök.
Érdemes tudni rólam és a karrieremről néhány dolgot, hogy világos legyen, hogy miért és miben tudok segíteni.
Kényszeres katalogizáló vagyok, ami azt jelenti, hogy gyerekkorom óta nem tudok “lazítani” addig, amíg nincs minden megfelelő kategóriába sorolva és sorba rendezve.
Pontosan 2004 óta alakult ki ez a “berögződésem”, ezt onnan lehet tudni, hogy a legkorábbi mappám, amit létrehoztam úgy lett elnevezve, hogy “Before 2004”.
Számomra ez volt az engem körülvevő világ megismerésének az eszköze, később pedig az így kialakult eszköztár segített abban, hogy megtaláljam a helyem a szervezetek irányításában és értéket adjak azzal, hogy segítek ezeknek a szervezeteknek rendszereket, folyamatokat, tehát az együttműködés keretét megadni.
Azonban volt egy nagy problémám, amihez nagyon hosszú időre volt szükségem, mire megtaláltam, hogy mi is a probléma forrása és milyen eszközökkel tudom megjavítani.
Hiába építettem fel bármilyen rendszert, egy ponton mindig “bottleneck”-ek alakultak ki.
A “bottleneck” vagy “üvegzseb” egy olyan helyzetet vagy pontot jelent, ahol egy folyamat vagy projekt sebessége vagy hatékonysága korlátozva van egy szűkös erőforrás vagy probléma miatt. Például, ha egy projekt során egy adott lépés lassú vagy túlterhelt, az az egész projekt előrehaladását lassíthatja. Tehát a bottleneck egy olyan pont, ahol a dolgok elakadhatnak vagy lelassulhatnak a többihez képest.
Ezzel mindenki találkozik mind a magánéletében, mind a munkahelyén. Hiába priorizáljuk a feladatokat, valahogy “sohasem fogynak el” mégis az a kérdés, hogy “mikor lesz kész?”, vagy a megbízóinktól, vagy a főnökeinktől, vagy saját magunktól és a ránk, vagy a csapatunkra tornyosuló “célok” folyamatos nyomás alatt tartanak.
Ahogy újra, meg újra szembesültem ezzel a problémával, minden alkalommal ugyan oda lyukadtam ki. Hiába a sok szervezési, tervezési, döntéshozatali, priorizálási módszer és eszköz, valahogy mindig “alá becsültünk”.
Kivétel nélkül ez minden alkalommal magyarázkodáshoz, plusz munkához és olyan extra költségekhez vezetett, ami elbizonytalanított, demoralizált és terhet jelentett nekem, a csapataimnak és a kapcsolataimnak.
Ha az olvasó is találkozott már ezzel a helyzettel, akkor meg tudom mutatni, hogy én ezt hogyan oldottam meg és hogyan alakítotok ki olyan csapatokat, amik képesek önállóan és tervezhetően dolgozni.
Ehhez azonban szükségem lenne néhány információra, mert szeretném megérteni, hogy kik olvassák tartalmaimat.
E-mailben fogom küldeni a részleteket, nem kell fizetni semmiért.
